Kedden, szeptember kezdetét vette a Debreceni Egyetemi Napok 2009, amikor főleg a Lovardában, de azért a Klinikán és a Kazánházban is léptek fel együttesek, egészen péntek hajnalig. A keddi Péterfy Borit és szerdán a Moog-ot és Ganxtát kihagyva csak a csütörtöki napon néztünk be a Lovardába, amikor a leginkább rockzeneinek nevezhető, bár változatos stílusú Jurij-Kowalsky meg a Vega- Hollywood Rose hármas töltötte ki az esét/éjszakát.
A legelső előzenekar, a Hope the Last fellépéséről lemaradva is azt lehetett érezni, hogy az
este még csak akkor kezdődik, a Jurijt még szinte üres Lovarda fogadta- az a pár sornyi
rajongó, aki viszont már az első daluk alatt odagyűlt a színpad elé, garantálta a jó
hangulatot.
Az együttes pedig hozta azt a színvonalat, amiért például a Campuson akár a Tankcsapda
fellépése alatt is képes volt odavonzani a fesztiválozókat a színpad elé. A következő
debreceni koncertjük már a lemezbemutató lesz, ezért sok dalnál elhangzott, hogy "ez is
rajta lesz a lemezen", de játszottak a Matróztól az Utazásig mindent, amiért érdemes Jurijra
járni.
Lehet, hogy csak az "előzenekarság" miatt, de most kicsit kapkodóbbnak tűnt az együttes, (és
vissza se engedték őket még egy dalra), fenn a színpadon megvolt a szokásos összevigyorgós-
együttgitározós hangulat, de a közönség kevesebb figyelmet kapott.
A Kowalsky meg a Vega koncertjére sokkal többen voltak kíváncsiak- elmondásuk szerint jó volt a buli, mint mindig, mi éjfél körül visszanézve a Lovardába már csak üres színpadot találtunk, és ezüstszínű papírcsíkokat mindenhol...
Szerencsére az estének még egyáltalán nem volt vége- a Hollywood Rose egy kicsit húzta az
időt, de nem sokkal éjfél után már kezdtek, és fél kettőkor fejezték be a koncertet.A
tribute-együttesek feladatát teljesítve jól- a külsőségeket tekintve talán túl jól is-
hozták az elvártakat, az énekes továbbra se hajlandó nadrágot felvenni, csak a koncert vége
felé egy bőr skótszoknya-szerűséget.
A hangzás az, amivel a Welcome to the Jungle vagy a Sweet Child o'Mine közben senki nem
törődik- jobb is, mert bár a hangszerek teljesen jól szóltak együtt, az ének gyakran
elveszett a vokál vagy a gitár mögött. Ennek persze az is az oka, hogy az énekes majdnem
annyi időt töltött a színpad előtt, mint rajta, lehetőséget adva a közönségnek, hogy
legalább egyszer beleordíthassanak a mikrofonba.
A Minimál Dizájn most csak említés szintjén került elő, de a Guns-számok mellett azért volt
pár riffnyi Hendrix, egy kis AC/DC, és "ha Debrecen,akkor Tankcsapda"-alapon Egyszerű dal
is. Legalább kétszer sikerült őket visszatapsolni, legutolsóként a Paradise City-t eljátszva
búcsúztak a debreceni közönségtől.
